A számítógépes játékok legcsinosabb női harcosa, Lara Croft végre átköltözhet a monitorokról a mozivásznakra, mert megjelent a Tomb Raider c. film, a Lara Croft-játéktrilógia moziváltozata, Angelina Jolie-val a főszerepben.


Lara Croft állítólag az egyik legismertebb figura a világon, még azok is hallottak róla, vagy látták valahol, akik amúgy sohasem kerülnek számítógép közelébe, és semmi pénzért nem játszanának komputeres játékokat, szóval a Paramount Pictures stúdió tudta, mit csinál, amikor lefoglalta a Tomb Raider megfilmesítési jogát. Lara rendkívüli népszerűségére bátran lehet alapozni egy filmet, viszont a stúdió és az alkotók javára kell írnunk, hogy a legjobbat hozták ki Larából, látványos és izgalmas filmet csináltak, amibe még a legmegszállottabb Lara Croft-rajongók is csak nehezen tudnak belekötni.
Lady Lara Croft: így hívják hősnőnket a filmben, mivel egy fiatal angol nőről van szó, aki James Bond-körülmények között él. A papája egy híres régész volt, aki a lányával együtt bejárta az egész földet, és örökségül egy 93 szobás kastélyt hagyott Larára, gyönyörű autókkal, inassal, komoly biztonsági berendezéssel, és mindennel, amire egy lánynak csak szüksége lehet. Lara egy zseni szülötte, és a kitűnő genetikai adottságai elég sok területen megmutatkoznak: ő is régész-kutató lett, rengeteg nyelven beszél, és emellett jól képzett harcos. A történet idején éppen a teljes napfogyatkozásra készülnek a bolygók, ami egy misztikus legenda beteljesülésére ad lehetőséget. 5000 évenként egyszer adódik ilyen konstelláció, amikor egy ősi meteor-háromszög két darabját összeillesztve az idő feletti uralom válik lehetővé, amely hatalom veszélyes lehet az egész emberiségre nézve. Lara az apja halálának évfordulóján felfedez a kastélyban egy titkos szobát, benne egy misztikus órát, ami összefüggésben van az ősi mítosszal....és elkezdődnek a bonyodalmak, a versenyfutás Lara és a gonosz fél (Manfred Powell) között a háromszög megszerzéséért. Nem rossz a sztori, bár van benne egy elég erős lenyúlás az Ötödik Elemből: a több ezer évenként visszatérő kozmikus erő szerepeltetése mellett még látunk egy olyan jelenetet is, ahol dárdákat kell beszúrni négy pontba, ami egy nagy órát vesz körül, ami nagyon emlékeztet az Ötödik Elem öt elemének elrendezésére, de sebaj, nem ez lesz az egyedüli film, amivel azonos hullámhosszon van a Tomb Raider. Lara életmódja a James Bond-filmekből ismert, a harci jelenetek pedig már-már elképzelhetetlenek Mátrix-szerű megoldások nélkül. A Mátrix harci divatot is diktál: a szibériai jégalagútban mindenki meleg ruhákban mászkál, de Larának egy szál ujjatlan trikó és egy hosszú (mátrixos) akciókabát jut, aminek dramaturgiailag nincs funkciója, viszont jól néz ki, és hasonló elszántságot tükröz, mint Carrie-Ann Moss földigérő bőrkabátja a Mátrixban. A film alkotói nagy hangsúlyt helyeztek arra, hogy Lara ne csak egy akcióhősnő legyen, hanem, ha már átment háromdimenziósba, legyenek rendes érzelmei, kapcsolatai, kötődései is, szóval legyen igazi nő is, nem csupán harcos. Ezt a célt szolgálja egyrészt Lara folyamatos emlékezése az apjára, másrészt egy volt barát (boyfriend?), aki Alex West néven fut a filmben. Alexet egy nem túlságosan szimpatikus színész játssza (Daniel Craig), ami azért nem nagy baj, mert ő csak egy röpke mellékszál a filmben, aki végig nem viselkedik túlságosan kedvesen Larával, úgyhogy kár lenne első látásra megkedvelnünk. Az apa-vonal viszont annál hangsúlyosabb, és hosszas válogatás után végül Angelina Jolie édesapjára, Jon Voightra esett a választása a film alkotóinak, úgyhogy végül ő játssza Lord Croftot. Ha már a szereposztásnál tartunk, értékelnünk kell Angelina Jolie Lara Croft-teljesítményét is: a 26 éves színésznő nagyon ügyesen bújt bele a cyberhősnő alakjába, a külsejét illetően tökéletes az illúzió (barna, izmos és hosszú hajú, meglehetősen nagy mellekkel, ami a feminista koncepció ellenére is alapkövetelmény volt a színésznő-válogatáson), hiteles a mozgása, és amellett persze jó színésznő is, bár Laraként nem kellett túlságosan mély érzelmi viharokat bemutatnia, vagy apró lelki rezdüléseket érzékeltetnie. Ez a film nem ilyen dolgokról szól, mert hát mégiscsak egy akciófilm, és ezen a fronton ismét elégedettek lehetünk az eredménnyel. Filmünk dúskál az akciójelenetekben, ritka az a jelenet, ami végül békésen zárul le- Angelina küzd robottal, emberekkel, életre kelt szobrokra lövöldözik, gumikötélen balettozik, majd onnan is tüzel, bukfencezik, ugrál, jégsíel, egyszóval meg nem áll, és ez egy mutatós eleme a filmnek. Léteznek olyan vélemények, amelyek szerint nem jó, hogy ennyire legyőzhetetlen Lara (tehát nem lehetnek túl nagy meglepetések az akciók és a film végén), de míg ez egy Tom Cruise esetén nagyon rosszul veszi ki magát (lásd a Mission Impossible 2. rossz fogadtatását), addig ennek a lánynak még ez is elnézhető, egyrészt, mert érdekesen és megfeszítetten küzd a harci jelenetekben, másrészt pedig agyi kapacitásban is rendre lekörözi ellenfeleit, vagyis megérdemli a győzelmet.

A film rendezője, Simon West eddig két filmet készített a Lara Croft előtt, a Con Air-A Fegyencjáratot, illetve a Tábornok Lányát, John Travoltával és Madeleine Stowe-val a főszerepekben. Mindkét film jobb lett, mint közepes, ha nem is lettek az évszázad filmjei, de az egyik látványos volt (Con Air), a másik pedig ötletes (A Tábornok Lánya), és mellesleg mindkettő roppant sikeres volt a jegyeladások tekintetében. Azt, hogy ezeknek a referenciáknak köszönhette-e West a rendezői felkérést, vagy pedig annak, hogy jól sikerült reklámfilmeket is csinált, nem tudjuk, mindenesetre a 40 éves rendező rendes munkát végzett a Lara Croftban is. West nemcsak rendezte a filmet, hanem a forgatókönyv írásában is részt vett, ami legfőképp azt jelentette, hogy ő dolgozta ki a Lara Croft-játék filmes adaptációjának alapkoncepcióját. A Paramount Stúdióval kötött szerződésében azzal a feltétellel vállalta el rendezést, hogy az eredeti forgatókönyvet teljesen átírhatja - és így is tett, csak a cím maradt meg változatlanul. Az eredeti sztori erősen kötődött az angol hagyományokhoz, voltak benne piros buszok, bobbyk, még egy teázó jelenet is az angol királynővel. West nem akarta Larát kiszakítani az angol környezetből (emellett a játékot gyártó Eidos cég ragaszkodott ahhoz, hogy Lara nem lehet amerikai), de kerülte a kliséket, és Larát egy energikus, stílusos, magabiztos angol lánynak ábrázolta, ahogy a rendező fogalmaz: "(Angelina) olyan, mint Gwyneth Paltrow, nagy muszklikkal..." A kellő izomzat és ügyesség elérése érdekében Angelinát Londonba vitték, ahol egy 2 hónapos kemény kiképzésben részesült, Simon Crane kaszkadőr-koordinátor vezényletével. A tréningben szerepelt kéziharc-oktatás, fegyveres harc, motorozás, gimnasztika, kenuzás, bungee-jumping, és jóga. "Minden reggel 7-kor jógával ébredek, ami hihetetlen! Protein-turmixokat iszom, és közben megvonják tőlem a cigit, az alkoholt, a cukrot, na meg Billyt (Billy Bob Thorton, a férje), mivel most nagyon távol vagyok tőle..."- nyilatkozott Angelina a képzési időszakról. A színésznőnek nemcsak fizikai-technikai tréningen kellett részt vennie, hanem az angol beszédmódot is el kellett sajátítania Lara megformálásához. "Most, hogy Angliában vagyok, rájöttem, hogy Lara nagyon angol. Egy meghatározott módon nőtt fel, nagyon megfelelő hangon beszél, decensen viselkedik...dolgoznom kell az angol akcentuson..."- meséli Angelina.
A film 80 millió dollárból készült, a forgatás 2000 júliusától 2001 januárjáig tartott. A forgatási bázis az angliai Pinewood Stúdió volt (annak a 007-es stúdiója), ahol a kambodzsai és a szibériai templomok díszleteit építették fel. A kambodzsai Táncoló Fény Sírja egy hatalmas, 4 emeletes díszlet volt, a végén egy hatkarú Buddhával, a szibériai Tízezer Árnyék Templomaként pedig egy óriási csillagvizsgálót kellett életre keltenie a díszlet-stábnak. Az elvileg szibériai külső felvételeket Izlandon forgatták, ahol a gleccserekre kellett felszállítani a rengeteg felszerelést és a stábot, ami nem kis fejtörést okozott a helyszín-szakértőknek. A kambodzsai forgatás az Angkor Wat nevű ősi romvárosban zajlott, ahol eddig még nem sok filmes stáb fordult meg, és Simon West-ék is csak az Angkor műemlékeit védő testület engedélyével forgathattak. Szerencsére a filmesek nem tettek kárt a világ egyik csodájának számító romváros épületeiben, sőt, állítólag a forgatás kisebb gazdasági fellendülést hozott a városnak. A film meghálálta a különös helyszínek választását, a kambodzsai felvételek például eléggé szokatlan (és ezért jó) hangulatot keltenek a filmvásznon.
A Lara Croft-filmet legegyszerűbben úgy tudnánk ajánlani, mint egy női James Bond-Indiana Jones történetet, amiben sok akciójelenet van, rengeteg misztika, a középpontjában pedig egy gyönyörű harcos lány, aki legtöbbször a combjain hordja a fegyvereit.