1.fejezet Jégkristály Lara egy bámulatos ugrással elszökken egy farkas elől,majd hátulról lelövi.Ezután a háta mögött is rámorog egy farkas. -Mi bajod van?-kérdezi Lara a vadkutyától,aztán őt is lelövi.Vége a kutyaáradatnak. -Még valaki esetleg?-tette fel a kérdést Lara,majd leült egy sziklára.Elővett hátizsákjából egy kis kötszert és bekötözte a lábán lévő harapást,amit szintén egy farkasnak "köszönhet".Majd pár pec pihenés után felállt,és elindult a barlang kijárata felé,ami nem messze pár méterrel volt odébb."Na végre egy kis friss levegő."-gondolta magában Lara,miközben arcába hűs fuvallat fújt.Ám ekkor újabb három farkas futott elé. -Na ne! Muszáj ezt most?-majd elővette pisztolyait,és végzett velük.Aztán megint három farkaskutya lépett színre. -Ezek soha nem adják fel? Különben meg mennyi van belőlük?-kérdezte magától Lara újra és újra,aztán már csak azt vette észre,hogy mind a háromat lepuffantotta.Lara helikoptereott állt a kijáratnál. -Hm? Charlie haver! Kösz,hogy eljöttél értem. -Nincs mit Lara! Amúgy is beszélni szeretnék veled! -Jó-jó,de előtte szálljunk fel a gépre.A helikopter felszállt,ám Lara az ajtaját nem húzta be,mert még szerette volna nézni egy kicsit a gyönyörű havas tájat.De bakancsa megcsúszott a behordott havon és kiesett a gépből. -LARA!-kiáltott Charlie.De Lara nem adta fel (természetesen),kivetette mágneses csáklyáját a helikopter felé,az pedig belekapaszkodott a gépbe. -Huhh...-nyugodott meg Charlie,aki végignézte az akciót.Lara felért a helikopterre,majd egyből behúzta az ajtót. -A szívbajt hoztad rám Lara! Az üvegen keresztül is tudtad volna még csodálni a tájat! -Jól van Charlie! Ismersz nem? Ja,és nem estem le,tehát nincs baj! Ha leestem volna,nyugodtan szívbajt kaphattál volna,mert kitört volna a nyakam! -Oké.Amúgy meg mit kerestél itt, a semmi közepén? Lara levette hátátról a táskáját,kikapcsolta,majd belenyúlt. -Ezt!-a kezében egy gyönyörű kristályos jégdarabot tartott,ami csak egy dologtól tud felolvadni. -Mi ez? -Ez kérlek szépen Cecilia "jéghercegnő"-é.Ez a kulcs nyitja a hálószobája ajtaját.A hálószobában van valami amit meg kell szereznem valaki elől.Valaki elől,aki gonosz célokra akarja használni. -Aha.A szokásos szitu.De ez,hogy lehet kulcs? -A belsejáben van.Csak egy valami tudja felolvasztani.A jégtűz.Ez a tűz ott ég,ahol a hálószobája is van ennek a Ceciliának. -Oké értem.Most pedig irány haza! A tata már készített egy kis teát.Mondjuk már biztos kihűlt,úgyhogy... -Ő Winston,ha tudni akarod és nem tata! -Jó-jó-jó!

2.fejezet         Otthon

Charlie-ék hazaértek.Lara egy jó nagy kád habos,forró fürdővízbe vetette magát egyből.Miután megfürdött,testét törölközőbe csavarta,vizes haját turbánba rakta.Kicsit sem zavartatva magát,így ment le a többiekhez a kandalló elé.Leült Charlie mellé,majd a teát  amit Winston pár perce hozott be,kortyolni kezdte.Lara nyugodtnak akarta mutatni magát,de igazából azon a relytéjes ereklyén járt az esze,ami Cecilia hercegnő szobájában található.Majd Winston törte meg a csendet.
-És milyen volt az út hazafelé,Lady Croft? Jól telt,vagy Mr. Carson rosszul vezetett?
-Nem Winston.Jól telt az út.-fogta rövidre Lara.
-Igen! Annak ellenére,hogy kizuhantál a helikopterből!-mondta Charlie.
-Kizuhant a gépből? De hiszen ez szörnyű!-jegyezte meg Winston.
-Hát az volt!-helyeselt Charlie.
-Ami magát illeti,Mr. Carson! Jobban is vigyázhatott volna!
-De...nem is az én hibám volt!
Lara kezdte megelégelni a veszekedésnek nevezhető szópárbajt.Felállt,és elindult a lépcső felé.
-Bocsássatok meg! Fáradt vagyok,ledőlök egy kicsit.
-Persze,Lady Croft! Már meg is ágyaztam önnek! Szeretné ha felvinnék valamit?
-Nem,köszönöm Winston.Nincs szükségem semmire.
-Rendben.
És ezzel Lara felsétált a szobájába.Felvette pizsamáját,haját szabadon hagyta.Lefeküdt az ágyba,majd el is aludt.Reggel 9:30 van.Charlie Lara szobájában járkál föl s alá,miközben Lara még alszik.
"Nem igaz! Hogy tud ilyen sokáig aludni? Általában mindig..."
-Jó reggelt Charlie!-mondta Lara felülve az ágyán,majd ásítva egy nagyot.
-Jó reggelt neked is!
-Mi baj van Charlie? Csak nem az,hogy harmadjára is legyőzlek az alvási rekordodban?
-Mi? Dehogy is! Az a három perc! Ugyan...
-Igen! Pontosan! Te csak 9:27-ig bírsz aludni! Ez a maximum tőled!
-Nahát! Milyen jókedvében van ma a kisasszony!-mondta gúnyosan Charlie.
-Mivan? Még viccelni sem szabad veled? Amúgy meg,ez a Te hülyeséged,hogy "Jajj,ki tud tovább aludni!" én már rég kinőttem az ilyenekből!
Amikor ezt kimondta Lara,Winston lépett be az ajtón,tálcával a kezében.A szokásos reggelit hozta Winston.
-Hm! Babos pirítos! A kedvencem!-mondta Lara,majd átvette a tálcát.
-Ble...! Babos pirítos! Hogy tudod te ezt megenni?
-Charlie,Charlie,Charlie! Egyszerű a válasz! Úgy,hogy szeretem!
-Lady Croft! Kialudta magát! Ezt jó látni!
-Igen Winston! 1 hónap óta,most aludtam először egy jót! És ma nekivágok az új utamnak is! Ma megyek az Everest-hez! 

3.fejezet         Váratlan földetérés,
                  váratlan idegen

-Charlie!
-Igen Lara?!
-Itt kiszállok!
-De Lara! Itt még veszélyes!
-Charlie! Itt kiszállok!
-Ok.
Lara kinyitotta a helikopter ajtaját,intett egyet Charile-nak,majd kiugrott a gépből.Mikor elérkezett az idő,kinyitotta ernyőjét is Lara.De nem ment ám minden ilyen könnyedén!Lara pont egy kis jég fedte tó felett volt.
-Bakter! Ezt nem hiszem el!
Lara a jégre érkezett meg,de mivel az nagyon vékony rétegű volt,egyből beszakadt Lara alatt.
"A p*csába! Ezt nem fogom megúszni! Begörcsölt a lábam! Ne...! Levegő......"
-Mmm...
-Oh,jó napot! Jól aludt?
-Mi? Ki maga és hol vagyok?-kérdezte értetlenül Lara.
-Beleesett egy jeges tóba az Everest lábánál.Én meg kihúztam.James Smith vagyok.Járom a világot.Meg akartam mászni a...
-Mi van?
-Tibet,Mount Everest,jeges tó.Így érthetőbb?
-Persze Smith.De...beleestem...Ja,már emlékszem,a lábam begörcsölt,a levegőm elfogyott...
-Igen! Szerencséje van,hogy épp arra jártam! Tudja mehettem volna rövidebb úton is,de...
-Oké! A lényeg ebből?
-Amikor kihúztam a tóból,szájonát lélegeztettem.Jó sok vizet nyelhetett,ugyanis vagy negyed óráig köhögött.Megköszönte,hogy kimentettem,de aztán a kimerültségtől elaludt.Vagy elájult.Vagy nem tudom,és én cipeltem egészen idáig.
-Köszönöm mégegyszer Smith úr,de mostmár mennem kell!
-Sajnálom,ha elszomorítom,de most nem lehet.Nézzen csak ki az ablakon! Hóvihar van!
-És?
-Nem biztonságos ilyenkor kint.
-Rendben.

4.fejezet        Veszélyes helyzetek

Smith úr faházában csend van.Csak a kandallóban recseg a tűz.James elaludt.Lara odasétált a kandalló előtt lévő ülőhöz,leült rá,majd valamit írni kezdett.Mikor végzett felállt,lerakta a papírt(amier írt valamit)az asztalra,és kisétált az ajtón.Igen a papíron egy búcsúüzenet volt.

"Kedves Smith úr!

Köszönök magának mindent,de mivel egy régész vagyok,muszáj tovább mennem,és folytatni az utam.Ne aggódjon,jól vagyok és tudok magamra vigyázni!
Üdvözli,
           Lara Croft"

Lara már egy órája sétált,mikor egy csapat hófarkasba ütközött.
-Nocsak! Régi ismerősök! Bocs fiúk,nincs kedvem trécselni!-mondta Lara a farkasoknak,majd szép sorban lőni kezdte őket.Ám hátulról,sunyin egy rátámadt.Belemart a karjába,amiből egyből kiesett a fegyver.
-Anyád!-kiáltott fel Lara,majd a másik kezében lévő fegyverrel lelőtte a farkast,az pedig leesett a hóba.Ez volt az utolsó farkas.Lara megint elővett egy kis kötszert,és bekötözte a karját.Ahogy Lara sétált tovább,egy szakadék tárult elő.Nekifutott,ugrott majd a túloldalon megkapaszkodott.De csak az egyik kezével tudott megkapaszkodni.Nagy nehezen végül mégis fel bírta húzni magát.
-Huhh...-sóhajtott Lara.
Ám ekkor megremegett Lara alatt a talaj.
-Jaj ne...csak ezt ne!-mondta idegesen.
És volt is rá oka,ugyanis valami beindított egy lavinát.Lara futni kezdett ahogy csak a lába bírta.Majd egyre lassulni kezdett.Elfáradt nagyon,de azért futott,hogy mentse az életét.Majd ekkor valamit meglátott...egy lyuk.
-Hm?
Lara a lyukhoz futott,lenézett,majd le is ugrott.
-Egy földalatti járat!-mondta Lara,aztán a járatban is futni kezdett.Egészen addig,ameddig egy szakadék elé nem jutott.Baloldalt megpillantott egy hosszú-hosszú repedést a jeges falon.Odaugrott,megkapaszkodott.Ám ahogy mászott,egyre jobban csúszott a keze a jégen.És egyszercsak megtörtént a baj.Nem bírta magát tovább tartani a jegen.Lara alatt pedig tüskék voltak.
-Bakter!-csak esett Lara,amikor kivetette csáklyáját,az pedig megkapaszkodott a falban.De...az is csúszni kezdett.
-Remek! 10 másodperccel későbbi halál! Príma!-mérgelődött Lara,eközben a csáklya is teljesen lecsúszott.Amikor Lara ismét zuhant,egy fémdarabot pillantott meg.Megfogta.5 méterrel a tüskék felett lógott azon a bizonyos fémrúdon,ami kiállt a falból.Ekkor pedig megpillantott egy másik talajt.Bár eléggé instabilnak látszott,Lara próbálkozott.Megpördült a rúdon,majd ugrásával a repedt talajon találta magát.
-Oké! Csak nyugi!-nyugtatta magát Lara.Egy jókora jégtömböt látott meg,ami egy járatot zárt el.A rés amiből látta a tömb mögött út van,túl szűknek bizonyult,hogy átjusson rajta.
-Jó.Gondolkozz Lara! Hogyan tüntesd el a tömböt.
Belenyúlt a táskájába és...
-Öngyújtó? Túl kicsi.Hm...kötszer? Mire megyek vele.-majd miután áttúrta táskáját használható dolgok után,és nem talált semmit:
-Talán még is csak meg kéne próbálni a gyújtót.Fel fogja olvasztani...? Áhh...úgy látszik,hogy fáradt vagyok.Olyankor szoktam hülyeségeket kitalálni...!
Lara közelebb lépett a jégtömbhöz,amikor valami másra lépett,és nem hóra.Lehajolt,és kezével elseperte onnan a havat.
-Ez egy deszka! És kötél? A négy sarkán? Emelő? Akkor hol a kapcsoló ami beindítja?
Egyszerű volt a válasz.A tüskás szakadék túloldalán.Lara fogta magát,átugrott a fémrúdra,majd a túloldalra szaltózott.Meghúzta a fából készült rudat maga felé,el is indult az emelő,viszont Lara alatt remegni kezdett a talaj.Futott,a rúdra ugrott,pördült,majd újra a jégtömbös oldalon volt.Még jó,hogy gyors volt,mert a fémrúd nem bírta tovább a terhelést és leszakadt.Eközben Lara észrevette,hogy a deszka se bírja a jégtömb terhelését,és nemsokára visszaesik a helyére a tömb.Lara odafutott a bejárathoz,gyorsan bement rajta,majd le is szakadt a jégtömb.
-Huhh...-nyögte ki Lara.