Lara Croft Tomb Raider
Polükratész gyűrűje

I. fejezet
Az „idegen”

Lara Croft éppen a könyveit bújta, hogy mindent megtudjon Polükratész gyűrűjéről, ami örökös szerencsét adott gazdájának Szamosz uralkodójának. Szobája csendjét egy halk kopogtatás törte meg ajtaján.
-Bújj be!-szólt Lara, majd Winston lépett be egy kicsit félénken.
-Miss Croft! Sajnálom, hogy megzavartam, de látogatója van.
-Ki az?
-Nem tudom kisasszony. A nevét nem mondta meg, és az arcát is csukja takarta. A hangja alapján annyit tudok, hogy férfi.
-Azonnal megyek! - mondta Lara és megvárta míg Winston elhagyja a szobát. Amint ez megtörtént Lara a szekrényébe nyúlt és elővett egy kést, amit a csízmájába rejtett. Csak puszta óvatosságból. Pár percel később már lent volt a nappaliban, ahol az idegen várta. Lassan közeledett a férfi felé.
-Jó napot!... Ki maga? - kérdezte a Lady, miközben a csukja alá próbált lesni, de abban a pillanatban a férfi fel is fedte arcát és így szólt:
-Egy régi szövetségesed! - mondta mosolyogva. Lara megdermedve nézte a férfi arcát és csak hosszas hallgatás után tudott megszólalni.
-Winston, Zip! Legyetek szívesek és nézzétek meg Alistert a könyvtárban! A két barát engedelmeskedett és elhagyták a szobát. Lady Croft még mindig nem tudta levenni vendégéről a szemét.
-Ku...Kurtis?! - Larát az ájulás kerülgette
-Igen, én vagyok! És azért jöttem, hogy visszakapjam azt ami az enyém. Tudod miről beszélek?
-Ja az! Persze, adom is! - mondta Lara és leakasztott egy festményt a falról. A kép mögött egy széf volt. Beütötte a kódot és kivette azt a pengét. Ismét elindult Kurtis Trent felé.
-Tessék. Itt van. - amikor Miss Croft odaadta Trentnek a „fegyvert”, nagyot sóhajtott és lehajtotta a fejét. Kurtis gyengéden felemelte Lara állát és annyit mondott, hogy „Köszönöm!”, majd mégközelebb állt a lányhoz. Már majdnem megcsókolta, amikor Alister szólt le a lépcsőről.
-Kööhmm...
Lara azonnal észbekapott és kiugrott Kurtis karjaiból. Zip persze nyomban utána ment és ráütött Alister fejére.
-Te buggyant ember! Nem látod, hogy Larának vendége van?
-De látom!
-És azt is, hogy beszélgetnek?
-Hááát nekem innen nem úgy tünt mintha beszélgetnének hanem inkább cs... - Zip gyorsan befogta „Okoska” száját és a másik kezével a fülét fogta meg, majd elrángatta Alistert.
-Sajnáljuk Lara, hogy zavartunk! Beszélgessetek nyugodtan tovább! - mondta Zip és közben a párra kacsintott. Kurtis erre elmosolyodott, de hírtelen komolyra vette a szót és ismét Larához fordult.
-Ööömm...Szóval az a helyzet, hogy lenne még egy kérésem. Nincs hol megszállnom és...
-Nyugodtan itt maradhatsz! Majd megkapod a mellettem lévő szobát.
-Kösz! Hogyan tudnám meghálálni? - kérdezte Kurtis -Ugyan, semmiség! -De csak van valami amiben segíthetek!
-Jól van! Ha ennyire ragaszkodsz hozzá! De inkább ezt máskor beszéljük meg. Én elmegyek zuhanyozni. Addig te vacsorázz meg! Szólok Winstonnak, hogy kísérjen az étkezőbe.
-Köszönöm egy vacsora most tényleg jól esne! - mondta Kurtis és elindult a szolgáló után.

II. fejezet
Egy hosszú éjszaka

Miután Lara lezuhanyzott és Kurtis is megvacsorázott, mind a ketten elindultak a szobájukba. Lara ismét a könyveket kezdte el olvasni. Egy idő után már nem tudott a koncentrálni. Egyfolytában az járt a fejében, hogy majdnem megcsókolták egymást Kurtisszel! A Lady megrázta fejét és megpróbált újra a könyvekre figyelni. Amikor ez sikerült volna neki, kopogtattak az ajtón. Kurtis volt az.
-Szia Lara! Beszélhetnénk? - kérdezte Mr. Trent.
-Persze!
-Szeretném MOST megbeszélni, hogy mivel hálálhatom meg a segítségedet!? -Miért akarod ilyen gyorsan „leróni a tartozásod”? - kérdezte Lara mosolyogva. Kurtis is vigyorogni kezdett.
-Őszintén? Nem bírtam ki, hogy ne legyek a közeledben! - mondta.
-Jaj Kurtis nem... - a férfi nem hagyta, hogy Lara befejezze a mondatát.
-Psszt...
Kurtis elkezdte simogatni Lara arcát, majd lassan a saját arcához húzta és megcsókolta. Lara viszonozta a csókot, amikor kopogást hallott. Croft ránézett az ajtajára és azt látta amint egy sötét alak lép be az ajtón fegyverrel a kezében. A pisztoly elsült és pont a gyomrát találta el hősnőnknek, amikor...felébredt a könyvei között. Egy hatalmas levegőt vett és körülnézett.
-Csak álom volt az egész...vagy talán nem? - Lara átsétált a mellette lévő szobába és megnézte, vajon azt is álmodta e, hogy Kurtis eljött hozzá. - Nem, ezt nem álmodtam... - és nézte közben, ahogy a férfi az igazak álmát alussza. A lány óvatosan becsukta a szoba ajtaját és visszatért a saját hálójába. Lepakolta a könyveket az ágyáról és lefeküdt aludni. Körülbelül hajnali 3 óra lehetett, amikor Lara arra ébredt, hogy az ajtaját kinyitja valaki. Abban a pillanatban a párnája alá nyúlt, ahol szintén fegyvert tartott. Amikor az illető az ágyára mászott Lara előrántotta pisztolyát és egyenesen „zaklatójának” a fejéhez szegezte. Közben kiderült, hogy csak Kurtis volt.
-Te mit csinálsz itt?! Főleg hajnali 3-kor!! - ordította le Lara Kurtis fejét.
-Ne haragudj! De szerintem valaki pont most tört be a házadba! - mondta.
-Tessék?! Oh Istenem... már aludni sem hagyják az embert! - mondta a Lady idegesen, majd a párnája alól előrántotta másik fegyverét is. Lara és Kurtis a második emeletről mérték fel a terepet. Heten voltak a tolvajok.
-Négy az enyém, három a tied! - mondta Kurtis nagyon határozottan.
-Már megbocsáss, de minek nézel engem, hogy kevesebb embert osztasz ki nekem?! Talán valami gyenge hölgynek?! - kérdezte Lara Croft egy kicsit megsértődve. Kurtis gyorsan végigmérte a ház úrnőjét és azt mondta:
-Nem éppen!
-Akkor meg?! Egyébként is hozzám törtek be és szeretném én megbüntetni a gazfickókat! Szóval enyém a négy ember és tied a három!
-Ahogy gondolod! - válaszolt Kurtis és közben mosolygott. Lara abban a pillanatban elkezdte lőni a bűnözők lábát, társa pedig az erejével felemelte, majd a falhoz csapta őket, olyan erővel, hogy azok eszméletüket vesztették. A nagy zajra, a kastély összes lakója felébredt. Winston és Alister visszahúzódva nézték az eseményeket, de Zip persze kiabált lefelé a párnak.
-Rúgjátok szét azt a mocskos hátsójukat!!
Amikor véget ért a „party” Winston kihívta a rendőrséget. A rendőrök meg is érkeztek pár perc alatt. A kihallgatások után már javában reggel volt.
-Ki jön reggelizni? - kérdezte a Croft család komornyikja és az étkezőbe kísérte a többieket. Mindenki csendben reggelizett, kivéve Zip-et aki elismételte, hogy milyen jó volt a mai éjszaka.

III.fejezet
Egy kis segítség

Reggelizés közben Winston félbevágta Zip szavait és így szólt Larához:
-Ha szabadna megkérdeznem Lady Croft, mennyi mindent tud már a gyűrűről?
-Már a történetét tudom. Most azután kutatok, hogy hol láthatták utoljára. - felelte Lara.
-Milyen gyűrű?! - kérdezte Kurtis kíváncsian.
-Polükratész gyűrűje... - válaszolt egy kicsit megszeppent hangon Alister.
-Azt én tudom hol van... habár nem a pontos helyét, de annyit igen, hogy Etruriában van. - mondta Kurtis úrfi.
-Woaow! Akkor már nincs más dolgunk, mint megkeresni „Etruriát, a rejtelmek városát”. - jegyezte meg Zip.
Lara ránézett Zipre és közben felemelte az egyik szemöldökét, majd azt mondta:
-Ez nem gond. Ugyanis, ha Alister minden történetet átnéz Etruria-ról, te beméred a lehetséges helyeket, én meg elmegyek és megnézem a helyszíneket, akkor hamar megtaláljuk!
Zipnek tárva marad a szája a hallottaktól. Lara ezek után Kurtis-re nézett.
-Rád is szükségem lesz! Persze ha még a szövetségesednek tartasz! - mondta Miss Croft egy kis mosollyal az arcán.
-Ez nem kérdés!
-Köszönöm! Akkor én most telefonálok egy régi barátomnak, hogy tegyen félre nekünk egy helikoptert. - amint Lady Lara Croft ezt kiejtette a száján, felis állt az asztaltól és elindult kifelé az étkezőből. De az ajtóból még visszakiabált Winstonnak – Köszönöm a reggelit!
-Szívesen kisasszony! - az öreg szolgáló elkezdett vigyorogni és elgondolkozott „Vajon mitől ilyen vidám most? Talán az új akciója miatt? Neem...ennyire sosem szokta kimutatni örömét egy expedíció íránt! Várjunk csak...azóta viselkedik így amióta Kurtis Trent úr megjelent nállunk! Ahan... értem már! Lara szerelmes!” - amikor Winston ismét felnézett már csak a kastély vendége ült az asztalnál. Ő is boldognak látszott. Pár percel később ő is megköszönte a reggelit, majd távozott. Az öreg komornyik ránézett az étkezőre és egy nagyot sóhajtott, amikor meglátta a rengeteg mosatlant. Evés után mindenki munkának látott. Alister Etruria-ról keresgél, Zip a lehetséges helyszínek után kutakodott, Winston mosogatott, Lara pedig a gyakorló pályán tréningezett. Kurtis pedig visszavonult a szobájába, mert még mindig nagyon fájt a hasa. Levette pólóját és azt vette észre, hogy a sebe egy kicsit felhasadt és vérzett. A férfi belenyúlt kis táskájába, ahonnan elővett egy kötszert és elkezdte körbe csavarni derekát, nehogy még jobban megsérüljön vagy elvérezzen. Ekkor lépett pont be hozzá Lara és meglátta Kurtis sérülését.
-Úristen! Veled meg mi történt?
-Ezt még akkor szereztem amikor Prágában voltunk. Az a nyomorul szörny halottnak tetette magát. Én bolond meg hátat fordítottam és akkor döfött le. Persze utána megkapta a magáét! Vagyis inkább elhagyta a fejét! - miközben Kurtis ezt mesélte még mindig próbálta bekötni magát, de fájdalmai miatt nem nagyon sikerült neki. - Auh! A francba!
-Hadd segítsek! - mondta Lara és kivette kedvese kezéből a kötszert, majd ő kötözte be a férfi derekát. - Kész is van!
-Köszönöm! - hálálkodott Kurtis Megint abba a helyzetbe kerültek amikor mélyen az egymás szemébe nézte és nem tudtak megszólalni. Csak nézték egymást. Mind a ketten tudták, hogy mit éreznek egymás iránt, de ha most kimutatják érzelmüket, akkor mind a ketten gyengébbek lesznek, és ez még bajba is keverheti őket. Nem beszélve arról, hogy a munkájukat is hátráltatná. Lara elkezdett közeledni Kurtis felé, de amikor már majdnem megtörtént köztük az első csók, a Lady lehunyta szemét és Kurtis arcára adott egy puszit.
-Megyek megnézem a srácokat, hogy hogy haladnak. - mondta Lady Croft és elhagyta a szobát.

IV. fejezet
Irány Egyiptom

Lara a nappaliban leült a kandalló elé és elmélyült gondolataiban. Ezer és egy dolgon járt az agya. De legjobban arra tudott gondolni, hogy hol kezdje el keresni a gyűrűt.
- Hoztam egy kis teát. - szólalt meg Winston
- Köszönöm! - válaszolta kedvesen Miss Croft. Két korty tea után Lara felpattant kényelmes karosszékéből, közben azt kérdezte magától:
- Egyiptom! Hogy nem jutott ez hamarabb az eszembe?!
- Látja kisasszony miért mondom mindig, hogy teát kell inni? - kérdezte mosolyogva az öreg szolgáló.
-Igen, és még egyszer köszönöm! - azzal a Lady, Zip-hez rohant.
-Zip, Egyiptomba megyek! Készítsd elő a felszerelésed!
-Egyiptomba? Minek? - kérdezte értetlenül Zip
-Eszembe jutott, hogy Szamosznak volt egy barátja és egyben szövetségese, az egyiptomi uralkodó, Amaszisz, aki úgy tartotta, hogy a gyűrű baljóslatú. Hiába próbálta rábeszélni Szamoszt, hogy váljon meg a gyűrűtől... A lényeg az, hogy Szamosz halála
után, Amasziszra hagyta a gyűrűt. Ezért kell Egyptomba mennem!
-Értem! Szóljak Kurtis-nek, hogy indultok?
-Ne! Ő nem jöhet velem! Pihennie kell! Csak Alisternek szólj, hogy keresgéljen tovább Etruria után!
-Rendben! - válaszolta Zip és elkezdte beállítani a számítógépeit.
Lara eközben telefonált, a barátjának, hogy hozhatja a helikoptert. Miután ezt megtette, összeszedte gondolatait, hogy mire lehet még szüksége.
-Fegyverek megvannak, csáklya megvan, táska nállam, kommunikációs készülékek itt vannak, akkor mi hiányzik? Hát persze! Az egyiptomi öltözék!
Amikorra a Lady elkészült, pont akkor érkezett meg a helikopter. Egy fekete rövid hajú, barna szemű, kidolgozott testű férfi szállt ki gépből, hogy köszönjön Lara Croftnak.
-Szervusz Lara! Rég találkoztunk! És mennyivel szebb és csinosabb is lettél!
-Szia Drake! Köszönöm a bókot! Habár már rég volt az amikor egyetemre jártunk! - válaszolt a Miss és beszállt a helikopterbe, ami nyomban föl is szállt és útnak indult. Kurtis észrevette az ablakából, hogy a birtokot elhagyja egy gép. Lement a
nappaliba, de csak Zip-et találta ott.
-Miért volt itt ez a helikopter? - kérdezte értetlenül Trent.
-Hát...ömmm...azért, hogy elvigye Larát.
-Mi?! De mégis hova?! És miért?
-Larának eszébe jutott valami a gyűrűvel kapcsolatban és azért utazott Egyiptomba.
-Értem! De nem úgy volt, hogy megyek vele?
-Én is úgy tudtam, de azt mondta, hogy pihenned kell!
-Oh Lara!! - dühöngött egy kicsit Kurtis, majd ismét elkezdett kérdezősködni – És most egyedül vág neki az egésznek?
-Nem! Ha jól emlékszem akkor a volt egyetemista társa segít neki. Valami Drake.
-Oké! Kösz...Zip! - azzal Kurtis elindul a főbejárat felé!
-Nincs mit, de te hova mész?
-Csak...csak sétálok! - persze Trent nem sétálni ment. Ahogy kiért az ajtón felpattant a motorjára és elindult a legközelebbi reptérre. Amint kiért vett magának egy jegyet Egyiptomba és elindult Lady Croft után. Lara eközben már félúton volt a
célállomástól, amikor Zip szólalt meg a fülhalgatón keresztül.
-Lara! Van egy kis gond! Szerintem ennek nem fogsz örülni!
Lara összehúzta a szemöldökét. Nem értette mi gond történhetett pont akkor amikor elment otthonról.

V. fejezet
Egy kis gond

Zip olyan gyorsan hadarta el mondandóját, hogy Lara egy szót se értett.
-Zip!! Lassabban beszélj, mert nem értek egy kukkot sem! - szólt rá a Lady az ideges barátjára.
-Szóval...Miután te elmentél Kurtis kérdőre vont engem, hogy hova mentél. Megmondtam neki, hogy Egyiptomba utaztál. És ő erre totál bekattant. Azt mondta, hogy kimegy sétálni, de amikor Winston kiment, hogy szóljon neki, ugyanis kész volt az ebéd,
akkor már nem találta a bírtokon. És a motorja is eltünt. Szerintem utánad ment.
-Valóban? Kösz, hogy szóltál! - felelte Lara, aki ekkor már tudta, hogy mit kell tennie.
-Nincs mit!- válaszolt Zip.
Lara dühösnek látszott, de egyben aggódott is. Ezt Drake észre is vette.
-Mi történt?
-Hosszú... - a Miss ezt olyan hangon mondta, hogy éreztesse barátjával, nem nagyon akar erről beszélni.
Egy fél órával később megszólalt a pilóta.
-Megérkeztünk!
Lara kinézett a helikopter ablakából és látta amint a Piramisok felett repülnek el. „De gyűlöllek titeket!” - gondolta Lady Croft és abban a pillanatban felelevenedtek benne a régi emlékek, amik utoljára ezekhez az építményekhez fűzték. Amint a gép
leszállt, át is ültek a rájuk váró taxiba, ami a legközelebbi hotelba vitte őket. Miss Croftnak az volt az első dolga, hogy lezuhanyozzon. Miután ezt megtette lement megkeresni az ebédlőt, ugyanis egy kicsit már éhes is volt. Amikor a liftből
kilépett meglátta Kurtist a recepciónál. Kurtis is észre vette Larát, majd elindult hozzá.
-Szia Lara!
Lady Croft csak nézte, majd „CSATT”. Felpofozta Kurtist.
-Üdvözöllek Egyiptomban! - köszöntötte Lara
-Ezt meg most miért kaptam?!
-Hogy miért? Gondolkozz el rajta! Szerintem okkal hagytalak otthon! - Lara olyan dühös volt, hogy már szinte kiabált.
-Azzal nem gyógyulok meg hamarabb, ha nem csinálok semmit!- válaszolta Trent. Már ő is hangosabban beszélt, de ő azért, mert ideges volt. - Különben is abban egyeztünk meg, hogy veled jövök.
-Tudod mit? Nekem erre nincs időm! - amint ezt kiejtette a száján, hátatfordított szerelmének, majd elakart indulni, de Kurtis elkapta a karját.
-Azt hiszed ilyen könnyen lerázhatsz?
Lara még mindig mérgesen nézett Kurtis-re, de egy nagyot sóhajtott és a kérdésre úgy adott válasz, hogy megölelte. Közben azt súgta a fülébe:
-Nem arról van szó, hogy leakarlak rázni! Csak nem szertném, hogy megerőltesd magad és veszekedni se akarok veled!
-Ahogy én sem! -válaszolta Kurtis, most már sokkal nyugodtabban.
A párt kileste Drake, aki az eseményeket látván tárcsázott egyett a mobiljával.
-Főnök! Én vagyok az Drake! Megtaláltam a lánykánk gyengepontját! - mesélte gonosz vigyorral az arcán.
-Kitűnő! Csak így tovább és ne feledd!! Semmi feltűnés! Még véletlenül sem szabad gyanakodnia! Mert ahogy ismerem Larát rögtön kiszagolja, ha valaki hazudik neki!
-Értettem!
-Remélem is! Mert ha hibázol... - a folytatás egy búgó hang volt.

VI.fejezet
A megérzés

A telefon beszélgetés után Drake Williams felment a szobájába. Lara és Kurtis ekkor még mindig ölelték egymást. Kurtis volt az aki erőt tudott venni magán és kibontakozott ebből a helyzetből.
-Egyébként hova indultál, még mielőtt találkoztunk volna? - kérdezte Trent.
-Vacsorázni. Nem tartasz velem?
-De! Szívesen.
Azzal elindultak az étkezőbe. A ház heti specialitását rendelték. Sült marhaszeletet kaptak, krumplival. Szépen, csendben elfogyasztották a vacsorát, utána a társalgóba leültek egy kanapéra.
-Mi a holnapi programod?
-Úgy terveztem, hogy elmegyek a legnagyobb könyvtárba ami itt van Kairoban és még több információt keresek Amasziszról, meg a gyűrűről. - válaszolt Lara.
-Nem bánnád, ha veled tartanék?
-Ha már ennyit utaztál akkor kénytelen vagyok beleegyezni. - mondta a Lady. -Ha nem haragszol meg Kurtis, akkor most elmegyek lefeküdni.
-Persze, menny csak nyugodtan.
-Jó éjt! - mondta Lara majd egy mosollyal búcsúzott.
-Jó éjt...Lara. - azzal Kurtis is felállt a kanapéról és ő is elindult a szobájába.
Másnap reggel 7:00-kor Drake már várta Larát a szálloda bejáratánál. A hölgy meg is érkezett, de nem egyedül. Kurtis is vele volt.
-Derűs reggelt Lara! És az úr ki, ha szabadna megtudakolnom? - kérdezte Williams.
-Az úr Kurtis Trent és nagyon jó barátom. Kurtis, ő itt a volt egyetemista társam Drake Williams.
-Örvendek. - mondta Drake, és azonnal a kezét nyújtotta.
-Viszont. -válaszolt udvariasan Kurtis, majd kezet rázott Mr. Williamsszel. De amikor megfogták egymás kezét Trenet furcsa érzés fogta el Drake-kel kapcsolatban, valami rossz érzés.
-Indulhatunk?! - kérdezte Lara türelmetlenül.
-Hogyne! - mondta Drake. Amint elhagyták a hotelt beszálltak egy taxiba és a könyvtárba indultak. Amikor megérkeztek Lady Lara Croft és Kurtis a könyvtárat csodálták, hogy milyen hatalmas és gyönyörű. Drake is rápillantott az építményre, de csak ennyit mondott:
-Pff...Alexandriához képest ez semmi. Mondjuk semmilyen könyvmolyoknak való hely nem szállhat szembe vele.
-Drake! Hidd el, van olyan könyvtár ami sokkal gyönyörűbb, nagyobb, mint Alexandria. - mondta Lara, miközben kipillantott napszemüvege felett és volt egyetemista társára nézett. - Na de menjünk be és nézzünk körül! - azzal a Miss elindult. Drake Lara után ment, de Kurtis keresztbe tett kézzel, szigoró tekintettel figyelte, ahogy Williams elhalad mellette.
-Kurtis! Mi a baj? - kérdezte Ms. Croft.
-Semmi! - válaszolta rideg hangon, majd elindult a többiek után.
Lara a könyvtároshoz indult.
-Jó napot! Merre találom az Amasziszról szóló könyveket?
-Menjenek át a történelmi részlegre, ott ahogy belépnek az ajtón rögtön a bal sarokban meglátják azt a feliratot, hogy uralkodók, onnan már csak az a dolguk, hogy az „A” betűnél keresgéljenek. -mondta el részletesen a könyvtáros.
-Köszönjük! Drake megtennéd, hogy előre mész!
-Persze... - mondta Mr. Williams és azzal el is indult.
-Kurtis, mond már el, hogy mi a bajod?! - támadt hirtelen Lara Kurtis-re.
-Rossz érzéseim vannak ezzel a Drake-kel kapcsolatban.
-Őrültségeket beszélsz! Drake nagyon rendes és segítő kész. Miért nem bízol benne?
-Amikor kezet fogtunk, akkor rossz érzés fogott el. Hidd el nem pusztán azért segít, hogy jót tegyen. Hátsó szándékai vannak. - mondta Kurtis még mindig keresztbe tett kézzel.
-Én meg úgy érzem, hogy egy kicsit megzavarodtál! Semmi jel nem utal arra, hogy ártani akarna.
-Majd meglátjuk.

VII.fejezet
A kutatás

A beszélgetés után mind a ketten elindultak Drake után, majd a könyveket kezdték el olvasni. Vagyis csak kezdték volna, ugyanis a legtöbb könyv arabul vagy óegyiptomi nyelven volt írva. Csak azok voltak angolul, amik jelenleg hasztalanok voltak a csapat számára.
-Remek! Ezekből nem tudunk meg semmit! - morgott Drake
-Beszélj a magad nevében! Ugyanis én tudok óegyiptomiul. És az arab nyelvel is boldogulok. - mondta Lara. De hirtelen tágra nyíltak a szemei, mert meglátott egy olyan könyvet a polcon, aminek az volt a címe, „Amaszisz ajándék gyűrűje”. A Lady azonnal olvasni kezdett. - „Amaszisz Etruria-ba rejtette a gyűrűt, hogy soha többé ne okozzon senkinek kárt...” Igen ezt már tudjuk...Ahan! Itt van! „...Mivel csak az uralkodó tudta, hogy hol van Etruria nem találta meg senki a gyűrűt. Amaszisz a sírjába vitte rejtek helye honlétét.”
-Akkor ezzel nem sokra mentünk. - szólalt meg ismét Drake kételkedő hangon.
-Te csak ismételni tudod magad? Mondjuk sose voltál jó szövegértésből...Az a lényeg, hogy Amaszisz készített egy térképet, hogy hol van a gyűrű. De ezt a térképet eltemettette magával amikor meghalt.
-Akkor irány a helyi történészhez. - szólalt meg Kurtis.
-Ahogy mondod! - mondta Lara egyet értően.
Tíz perccel később már a történész ajtaja előtt álltak. Lara megnyomta a kapucsengőt.
-Ki az?
-A nevem Lara Croft. És szükségem van a segítségére.
-Áh!Miss Croft! Jöjjön be!
Drake kinyitotta az ajtót és előre engedte Larát és Kurtis-t. Amikor mindannyian bent voltak, a ház ura tárt karokkal fogadta vendégeit!
-Isten hozott titeken nálam! - köszöntötte őket, majd odament Lady Croft-hoz és kezet csókolt neki. - Rengeteget hallottam már kegyedről! Engedje meg, hogy bemutatkozzam. A nevem Ahmed Zilah.
-Örvendek Mr. Zilah...
-Magának hölgyem, csak Ahmed.
-Ahmed...Azért jöttünk magához, hogy megtudja e mondani, hogy hol van Amaszisz sírhelye? - mondta Lara.
-Áh...fogadjunk a gyűrűt keresik! - jegyezte meg Mr. Zilah – Szóval a piramisoktól nyugatra haladjanak 12 kilométert. Ott lesz egy hegy, aminek a lábánál van egy barlang. Azt mondják, hogy oda van eltemetve és a feljegyzések szerint is ott nyugszik, de...sajnos még nem találta meg senki a sírt. Ha meg, meg is találnák, nem biztos, hogy életeben maradnának. Ugyanis Amaszisz úgy intézkedett, hogy aki megtalálja a sírját és háborgatni meri, az örök átokkal éljen tovább. Meg állítólag testőrei a mai napig őrzik az uralkodót. Szóval én a helyükben nagyon óvatos lennék. - mondta Ahmed.
-Ne féljen! Tudunk vigyázni magunkra! - szólalt meg Trent.
-Igen. Ha ennyi lenne akkor köszönjük a segítségét. - mondta Lara
-Kérem...ez semmiség. - válaszolt Zilah, majd kikísérte a vendégeit – Horus legyen önökkel!
-Magával is! - köszönt el Drake.
-Viszlát! - búcsúzott Kurtis is.
Lara Croft annyira elgondolkozott azokon, amit Ahmed mondott, hogy köszönni is elfelejtett. Persze Zilah nem vette magára, hiszen tudta, hogy amit mond a Ladynek az majd elfogja gondolkodtatni. Mr. Williams e közbe hívott egy taxit és visszamentek a szállodába. Amikor megérkeztek a hotelba Drake gyorsan felment a szobájába, hogy jelentést tegyen.
-Főnök! Drake vagyok! Azt hiszem, hogy nem fog olyan simán menni, mint gondoltuk. Ez a Kurtis Trent gyanakszik rám.
-Hmmm...Holnap mi az úti célotok?
-Elmegyünk megkeresni Amaszisz sírját. - válaszolta Drake. Nem értette, miért kérdezi ezt főnöke.
-Akkor holnap megölöd Mr. Trentet! Nem érdekel, hogy hogyan csinálod, de intézd el!

VIII. fejezet
Amaszisz sírja

Lara reggel nagyon korán kelt. Elég lett volna neki felkelni nyolc órakor, de ő már fent volt fél hétkor. Csak pakolgatott és járkált a szobájában. Kurtis is ebben a helyzetben volt. Remélte, hogy Lara sem tud aludni ezért átment a lány hálószobájába. Halkan kopogtatott az ajtón. A Miss nem sejtette ki lehet az ilyenkor ezért fegyvert rántott.
-Ki az?
-Kurtis! - válaszolt suttogó hangon a férfi. Lara eltette a pisztolyát és kinyitotta az ajtót, de értetlenül nézett a dolgok elé. Mit keres itt ilyenkor Kurtis?
-Valami gond van?
-Nem, nem semmi csak gondoltam te se tudsz aludni és beszélhetnénk a te kis egyetemista társadról.
-Gyere inkább be. És ott beszéljünk.
Kurtis így is tett és leült a legközelebbi kanapéra.
-Szóval én...
A hölgy ajtaján hírtelen Drake rontott be.
-Lara! És Mr. Trent...Igyekezzetek! Indulunk!
Croft most az egyszer örült, hogy közbe vágták a Kurtisszel való eszmecserét. Lara gyorsan felkapta a hátitáskáját és már indultak is. Kiderült, hogy a taxisok nem hajlandóak a barlanghoz szállítani a csapatot az átok miatt, ezért tevével kell utazniuk. Amint a sírhely állítólagos bejáratához értek a Lady izgatottan indult el a bejárat felé nyomában a két férfival. Bent a barlangban valóban nem találtak semmit, de Kurtis megpillantott egy mészkővel kirakott falat.
-Lara ezt látnod kell!
A lány odaállt Kurtis mellé. Drake pedig utána. A falon hieroglifák voltak.
-Azt írja, hogy „Itt nyugszik Amaszisz fáraó”.
Egy ideig mindhárman csak nézték a képírást, majd Lara, Drake kezébe nyomta a zseblámbáját és elkezdte nyomkodni a köveket. De nem történt semmi. A lány dühösen adott egy jobb egyenest a mészkő falnak. Amikor jobbra pillantott meglátott egy gyűrűmintás fáklyatartót. Odalépett hozzá és lehúzta. Ekkor a „sérült” fal 90 fokot fordult és megnyílt ezzel egy újabb járat. Mindannyian elindultak befelé. Útközben egy szót se szóltak egymáshoz. Csak mentek. Körülbelül húsz méter után egy elágazásba ütköztek.
-Azt javaslom, hogy te Lara indulj balra mi meg Mr. Trenttel megyünk jobbra. Csak azért mert neked van fegyvered és megtudod védeni magad. De nekünk nincs ezért fedeznünk kell egymást.
A grófnő Kurtisre vetett egy pillantást, akin látni vélte, hogy benne van a dologban.
-Rendben van. Akkor induljunk. Egy óra múlva itt találkozunk.
Azzal mindenki elindult a maga útján és keresgélni kezdtek. De egy idő után Drake előkapta revolverét és Kurtisre szegezte.
-Hmm...Na most ha megölsz, kíváncsi vagyok mit mondasz majd Larának. Hogy került belém egy revolver golyója?
-Ne aggódj! Kitalálok valamit!
-Akkor hát tessék! Lőj le!
Kurtis behunyta a szemét és hallotta amint a fegyver elsül. De amikor kinyitotta a szemét azt látta, hogy Drake esik össze holtan. Ekkor hátra fordult és Larát látta füstölgő fegyverével a kezében.
-Ne haragudj, hogy nem hittem neked! - szólt a Miss bűntudatosan.
-De hittél! Mert ha nem akkor most nem lennél itt!
Kurtisnek sikerült egy kis mosolyt csalni Lara arcára.
-Ja és ezt nézd mit találtam! - emelte fel azt kezét a grófnő amelyben egy térképet tartott. Nem akármilyet, hanem az Etruriába vezető térképet. De ekkor hatalmas hörgések hallatszódtak a járat sötét végéből és pirosan izzó szemek kezdtek el látszódni.
-Amaszisz testőrei!

IX. fejezet
Etruria

A hangok erősödtek, és a piros szemek fényei egyre jobban látszódtak.
-Lara, fuss! - kiáltott fel Kurtis.
-Nem! Nem követem el ugyanazt a hibát, mint négy évvel ezelőtt!
Lara odaszaladt Kurtishez és megmarkolta a kezét, majd vonszolni kezdte maga után. Ahogy rohantak kifelé a lány ismét elővette pisztolyát és lőni kezdte a nyálkás múmiákat. Amikor a sír bejáratához értek Ms. Croft a fáklyás karhoz rohant és újra meghúzta aminek a következtében a fal bezárult. Ám ekkor se tudott a pár pihenni, mert a több ezer éves, két lábon járó szörnyek elkezdték verni a falakat, ami a barlang omladozásához vezetett. Így tehát ismételten futásra kellett venni a dolgot. Sikerrel. Kint a szabadban Lara kinyitotta a térképet és Kurtisszel megpróbálták értelmezni a rajzokat.
-Ez a kép biztos, hogy Egyiptomot ábrázolja, a másik pedig Görögországot. - vélekedett Lara.
-Igen, de az a jel mi lehet Krétánál?
-Nem tudom.
Egy kis idő múlva Larának elkezdett csörögni a mobilja. Zip kereste.
-Zip! Mi a fene történt? Miért nem jelentkeztél?!
-Bocs Lara! De minden szerver bedöglött és csak így tudlak most elérni. Alister megtalálta Etruria lehetséges helyét egy könyvben, miszerint Kréta-szigete alatt van egy város aminek a neve Etruria. De sajnos ugyanúgy járt ez a hely is, mint Atlantisz. Elnyelte a víz.
-Az nem akadály. Kösz Zip és Alisternek is köszönöm!
-Átadom és nincs mit.
-És most? Hogy tovább? - kérdezte Kurtis.
-Először is kijelentkezünk a szállodából. Utána elmegyünk Etruriába. - adta a válasz Lara.
Két óra múlva, Lady Lara Croft magán repülőgépén idegesítően nagy volt a csend Lara és Kurtis között. De a Ladynek nagyon piszkálta a gondolatát valami ezért képtelen volt társának feltenni a kérdést:
-Te komolyan képes lettél volna meghalni értem?
-Mi olyan hihetetlen ebben? - kérdezett vissza Kurtis.
-Semmi, csak nem gondoltam volna, hogy képes lennél rá.
Ismét kínos csend következett. A pilóta nem sokkal később bejelentette a megérkezést Krétára. Lara és Kurtis elindultak a tenger partra, ahol felvették búvárruhákat és alámerültek. Sok gyönyörű dolgot láttak, köztük egy elsüllyedt hajót is, de sajnos most a régésznő nem foglalkozhatott ezzel , mert sokkal fontosabb és érdekesebb küldetésben volt része. Egyre mélyebbre és mélyebbre úsztak amikor Lara meglátott egy barlangot. Be is úsztak oda Kurtisszel és meglátták a várost, legalábbis egy részét a víz alatt de a gyűrűnek nyomát nem találták. Ezért jobban körülnéztek. Beúsztak minden házba, csak egyetlen épületet nem vettek figyelembe. Apró kis ház épp csak egy szoba volt benne. Amikor Lara és Kurtis bementek megláttak egy padlásfeljárót aminek a kallantyúja egy hatalmas méretű gyűrű volt. A pár egymásra nézett és egyre gondoltak. Kinyitották a feljáró ajtaját és először Lara majd társa úszott fel. Alig pár centivel a feljáró után már szabadon lélegezhettek, ugyanis egy cseppkő barlangba értek ahol már több épület volt. Ez a hely volt maga Etruria. Gyönyörű gyémántok voltak a mennyezeten és még gyönyörűbben festett ez az egész a cseppkövekkel és a hatalmas görög építménnyel a barlang végében. Érdekes módon növények is voltak itt. Nagy zöldellő fák, bokrok és fű is nőtt a talajon. A kisebb házak tetejét moha fedte. A görög oszlopokat borostyán futotta be. A csendet is csak a cseppkőoszlopokról lecsöppenő víz törte meg. Miután Lara Croft és Kurtis Trent levetették a búvárruhát, csak ámulni tudtak.
-Megtaláltuk! Kurtis, megtaláltuk! - nevetett fel Lara.
-Igen!
-Lemerem fogadni, hogy a gyűrű abban az épületben lesz. - mutatott Lara a barlang végében lévő hatalmas építményre, azzal elindultak, hogy megtudják igaza van-e Larának.

X.fejezet
A gyűrű áldozata

A közel három méteres ajtó, tömör aranyból készült. Lara és Kurtis meg se bírták mozdítani.
-Ez így nem fog menni! - jelentette ki Kurtis.
-Igazad van, de akkor hogy nyissuk ki?
-Megpróbálom... - azzal a férfi természet feletti erejével próbálkozott. - Ezzel sem megy.
-Nézd csak! Ott fent mintha lenne valami. - mutatott fel a Lady.
Lara nagy nehezen feljutott az ajtó feletti peremre. Valóban volt ott valami. Egy kulcslyuk.
-Keresnünk kell egy kulcsot!
-Valóban? És mégis milyet? - kérdezte Kurtis.
-Egy nagy arany kulcsot!
-Rendben, szétnézek! Addig maradj ott, hogy ne kelljen még egyszer felmásznod!
Lara csak bólintott. Kurtis elindult keresgélni, de nem sok sikerrel. A régésznő is elkezdett fentről szemlélgetni, amikor egy távoli párkányon meglátta a kulcsot. Átugrani nem tudott, mert ahhoz messze volt. A mennyezeten viszont volt egy fémkarika. Lara Croft kivetette mágneses csáklyáját és elugrott. De sajnos ez se volt elég ezért lekiáltott gyorsan társának.
-Kurtis segíts!
Trent a hang irányába fordult és reflex szerűen erejével elkapta Larát és tovább lökte a párkányra.
-Kösz! - hálálkodott Miss Croft.
-Nincs mit,de legközelebb örülnék, ha szólnál a halálugrásaid előtt.
Lara elengedte ezt a megjegyzést a füle mellett, mert tudta, hogy legközelebb meg se fogja kockáztatni az ilyen ugrásokat.
-Itt a kulcs! - kiáltott a grófnő és lemászott, majd visszament a kulcslyukhoz. Az ajtó azon nyomban kinyílt. Amikor a pár belépett a hatalmas terembe nagyon megvoltak lepődve. Egyiptomi stílusban épült. Csak egyetlen helyen lehetett észrevenni a görög formát. Azt az kis oszlopot amin Polükratész gyűrűje volt.
-Ott van! - mondta Kurtis és gondolkodás nélkül elindult a gyűrűért.
-Állj! - szólt a Lady.
-Mi a baj?
-Ahogy az egyiptomiakat ismerem, teletették csapdával a termet. Nézd azt a követ a lábad előtt. Ha arra rálépnél akkor a plafonon lévő négyzetalakú repedés egy öt mázsás kő lenne a fejeden. A falakon lévő mérgezett nyilakról már nem is beszélve.
-Biztosra mentek a kis emberkék.
-Igen.
Így hát a duó a csapdákat kikerülve elindult a gyűrű felé. Lara már épp a gyűrűért nyúlt amikor egy női hang szólalt meg mögöttük.
-Helló Lara!
A Miss hátrafordult.
-Amanda?!
-Igen! És az a kis ékszer engem illet.
-Tényleg? És mire kéne neked? - tette keresztbe a kezét Lara.
-Ha már így megkérdezted elmondom. A gyűrű segítségével világhatalomra jutok, de nem egyedül. Natlával.
-Akkor attól tartok ez nem fog összejönni. Natla már nagyon régen meghalt. Miért nem adod már fel?
-Rólam is ezt hitted még pár éve, nem? A gyűrű segítségével új életet kap tőlem Natla. És most el az utamból.
Miss Evert elővette fegyverét és Larára lőtt. De Kurtis elé ugrott így a golyót ő kapta.
-NE!! - kiáltott kétségbe esetten Ms. Croft.
-Sajnálom édesem, azt hiszem erre mondják, hogy szemet szemért. Te megölted Drake-t, én meg a  barátodat. - azzal Amanda elemelte a gyűrűt és elrohant.

XI. fejezet
A halál angyala

Lara remegő lábakkal térdelt le a földön fekvő Kurtis mellé. Mit sem érdekelve, hogy a gyűrű Amandánál van.
-Miért csináltad ezt?
-Hogy megmutassam, képes vagyok érted meghalni. - jött a válasz Kurtistől.
-Te bolond! Nem fogsz meghalni! Megfogsz gyógyulni! - erősködött a lány.
-Lara! A...A sebemet találta el Amanda! Nem fogom túl élni! Hagyj itt és menj a gyűrűért!
-Nem!! Akkor sem hagylak itt!
Kurtis még vett annyi erőt magán, hogy felkönyököljön és megsimogassa Ms. Croft arcát. A Lady ekkor Kurtis szemébe nézett és egy könny csordult le az arcán.
-Nem hagyom, hogy meghalj! - küzdött könnyeivel Lara.
Kurtis gyengéden megcsókolta Larát, majd utoljára szólt hozzá:
-Az én életem nem ér annyit, mint egy világé. Fogd ezt és...és nagyon vigyázz rá! - Trent, nem mást adott oda a régésznőnek,mint a csillagformájú penge fegyverét. -  Most...MENJ!! - azzal Kurtis Trent elmozdította az erejével az egyik tartó oszlopot, ennek következtében a terem omlani kezdett. Lara Croft az ajtóra nézett utána ismét szerelmére, akit abban a pillanatban hagyott el az élet.
-Ne, ne tedd ezt velem! KELJ FEL! - sopánkodott a grófnő.
Amikor belátta, hogy elvesztette Kurtist, elkezdett rohanni kifelé, egyenesen Amanda után. De ahogy elhagyta a hatalmas épületet, megállt és visszanézett. Látta, hogy összeomlik az egész és a hatalmas arany ajtó is bezárul. Pár másodperccel később, újból futásnak eredt. A vízbe egy fejest ugrott. Ahogy úszott kifelé, megpillantotta Amandát. Gyorsabbra vette a tempóját, de így is csak a szigeten érte utol.
-Állj! Vagy meghalsz! - kiáltott Lara.
-Mit akarsz tenni? Lelősz? - kérdezte gúnyosan Ever.
-Ha nem adod ide Polükratész gyűrűjét, akkor igen!
-Ugyan már! Nem lennél képes megölni.
-Nem? Próbáld ki! De ha életben akarsz maradni akkor add ide a gyűrűt!
-SOHA!
Lara valóban elsütötte fegyverét és lelőtte Amanda Ever-t. Azzal odasétált hozzá, leguggolt  és kivette kezéből az ékszert, majd azt mondta.
-Sokat tanultam...és változtam a legutóbbi találkozásunk óta. - azzal Lara Croft felállt és ott hagyta meghalni valaha volt legjobb barátnőjét. Lady Lara Croft elindult vissza a gépéhez. Amikor felszállt a repülőre csak egyetlen mondat hagyta el a száját.
-Ha lehet akkor egyenesen Londonba vigyen.
-Igen is kisasszony. - válaszolt udvariasan a pilóta.
Abban a szem pillantásban már indultak is. A lány elmélyült gondolataiban talán el is szundikált. De még álmában is csak egy dolog játszódott le újra és újra a szem előtt. Kurtis halála. Hírtelen felriadt, mert a gép egy apró viharba keveredett, de a pilóta megoldotta az ügyet és ismét stabil helyzetbe került a repülő. Lara  a táskájába nyúlt, majd kivette a gyűrűt ami színtiszta arany volt. Megmarkolta, utána kinézett az ablakon és megint gondolatainak adott uralmat. „Legalább ez megvan. De milyen áron? Elvesztettem Kurtist, és meghalt körülöttem még két ember. Mindössze négy nap alatt.” Miss Croft még jobban megszorította a gyűrűt. Szíve szerint eldobta volna, de mielőtt ismét érzelmei irányították volna, eltette az ékszert. Amikor eltette, hátizsákjában meglátta Kurtis fegyverét, és kézbe vette. Összeszorította a száját, mintha abban reménykedne, hogy a penge gazdája megjelenik mellette. Ám hiába való volt a vágya, így tehát visszatette a tárgyat a táskájába, úgy mintha olyan törékeny lenne, mint a porcelán. Azzal hátradőlt és megpróbálta élvezni a haza utat, már amennyire lehetett és tudta.

XII. fejezet
Visszatérés

Este 21:46, London reptere. Sötét és csendes volt minden. A szél csípősen fújt. Lara fáradtan sétált oda a motorjához. Amikor felült a Ducati-ra és felkapcsolta a lámpáját észrevett egy másik motort. Kurtisét. A lány csak elfordította fejét, majd elindult haza. Az utcák üresek voltak, így Lara 150-nel száguldozhatott. Nem telt el 10 perc és már a Croft Birtokon volt. Amikor belépett a kastélyba, megpróbálta csak a fáradtságát mutatni.
-Sziasztok srácok! Megvan a gyűrű.
-Ez fantasztikus!! Felhívjam a British Múzeumot, hogy egy újabb ereklyét viszel nekik? - kérdezte Alister.
-Nem. Ezt most megtartom.
-Jut is eszembe! Hol van Drake? - kíváncsiskodott Zip.
-Kiderült, hogy Amandának dolgozik. És amikor megakarta ölni Kurtist én lelőttem.
-És, Kurtis merre van?
Lara, mielőtt választ adott volna, tekintetét a pattogó tűzre szegezte a kandallóban.
-Ő is meghalt. Amanda ölte meg. Vele pedig én végeztem.
Hátborzongató hallgatásba kezdett mindenki. Amikor Lady Croft levette a pillantását a tűzről csak akkor szólalt meg.
-Megyek, lefekszek aludni.
Lara gyors elfordította a fejét, hogy ne lássa meg senki potyogó könnyeit. A szobájában apró zokogásba kezdett, és egyre csak azt kérdezte magától, hogy „Miért?!”. Valamikor éjfél fele sikerült elaludnia.
Hajnali  01:00, Etruria. Kurtis Trent holtteste felett egy fehér fény jelent meg amiből egy nagy köpenyes, csuklyás férfi vált. Ekkor Kurtis szelleme is megjelent az ismeretlen mellett. Ránézett a mellette lévő alakra, majd saját testére ami a földön hevert és ezt mondta:
-Remélem nem a pokolba akarsz vinni, mert az utolsó tettem feloldja az összes bűnömet.
-Kurtis. Én nem a halála vagyok. És nem is az ördög, sem az isten meg az ehhez hasonló lények. Én őrzöm az élet és halál közti folyosót és döntök az emberekről, hogy kinek jött el az ideje és kinek nem. Azért jöttem,hogy közöljem veled a te időd még nincs itt...fiam.
-Apa?
De mielőtt megtudta volna az igazat, a férfi újra egy kis fényfolttá vált és eltűnt. Kurtis is visszaszállt testébe. A sebhelye és a halálos lövés nyoma eltűnt. Ő maga is teledeportálódott, ki Etruriából, a szigetre. Nem telt bele pár perc és újból fellélegzett. Felült és csak kapkodta a levegőt. Miután helyre állt a szívverése elkezdett mosolyogni úgy, mint amikor Larával legelőször találkoztak a Louvre-ban. Kurtis feltápászkodott és elindult valamerre a sötétben. Egy pillanatra viszont megállt amikor meglátta Amanda holtestét. Ám ezen is csak mosolyogni tudott, mert tudta, hogy Lara ölte meg. Majd ismét útnak eredt és ahogy haladt Amandától távolabb egyre jobban elnyelte az utca sötétje. Kurtis elhatározta, hogy nem fogja felkeresni Larát, viszont abban biztos volt, hogy a sors egyszer még összehozza őket.
A Lady eközben nyugtalanul forgolódott ágyában. Rossz álom gyötörte. De hírtelen megnyugodott és az álom jóra fordult. Lara mosolyogni kezdett. Egész éjjel így aludt teljesen reggelig. Amikor felébredt, nem tudta mitől, de mintha boldogabb lett volna, mint tegnap. Egy hang folyton azt súgat neki, hogy ne adja fel, van még remény. Amikor felöltözött és elindult reggelizni, Zip rohant hozzá.
-Lara! Most hívott egy nő, egy bizonyos Mrs. Brown, hogy fontos és jól fizető munkát ajánlana neked. Meg kéne keresned egy kínai kelyhet aminek a neve Shi-Wong. Állítólag ha valaki ebből a kehelyből iszik, halhatatlan lesz és örök ifjú.
Lara Croft bólintott és azt mondta:
-Akkor hát mire várunk?! Meló van kilátásban! - azzal Zip és Lara elindultak és munkának láttak, Alisterrel egyidejűleg.

 VÉGE!